Bányavárosok ölelésében, avagy milyen az amikor a csavarbarátok kilazulnak

A buszos, idegenvezetős kiruccanás már-már az osztálykirándulások hangulatát idézte. A szokásos „ki mellé ülök?”, „milyen szendvicset hoztam?”, „kérsz csokit/müzlit?” kérdések mellé a munka és a hét fáradalmainak kibeszélése is társult, természetesen kellően felszabadult légkörben. Első megállónk a Počúvadlo-tó volt. Szép, napsütéses időben rendkívüli látványt nyújt a mintegy 12 hektáros hegyi víztározó. Mi azonban igazán különlegesnek érezhettük magunkat, hiszen a tavat és környékét esőben csodálhattuk meg. Az elromlott időjárás sem szegte kedvünket. Az eső hangja, a tó felszínére és a fák lombjaira hulló cseppek olyan rég hallott hangokat idéztek, amelyekből a hétköznapokban mostanában kevés jut. A csendes eső ráadásul felerősítette a fák és növények illatát is, ami egyértelműen hozzátett az élményhez.

A tó körbesétálása után Selmecbánya felé vettük az irányt. Ebédünket stílusosan a Monarchia Étteremben fogyasztottuk el, amelynek neve Selmecbánya 18. századi, Habsburg Monarchiához kötődő, nemesfémbányászatban gazdag történelmi korszakát idézi. Selmecbánya történelmi központjában sétálva ezúttal nem a csendes város képét láthattuk, ugyanis éppen ezen a hétvégén rendezték meg a Salamander Napokat, a város egyik legfontosabb, bányászati hagyományokra épülő ünnepét.

Az ünnepi forgatagból kiérve azonban ismét úrrá lett a csend és a nyugalom. Meredek utcák, régi polgárházak és templomok között sétáltunk tovább. Betértünk a városi botanikus kertbe is, ahol természetesen nem hagyhattuk ki a híres óriás mamutfenyő törzsének közös átölelését sem. A látnivalók közül nem maradhatott ki a város egyik legismertebb jelképe, a Selmecbánya fölé emelkedő Kálvária sem. A több mint 100 méteres szintemelkedést volt, aki könnyebben, volt, aki nehezebben teljesítette, de végül feljutottunk a Kálvária tetejére. Innen csodás kilátás nyílt a városra és a környező hegyekre, amelyet a párás, ködös idő még különlegesebbé tett.

Késő délután megérkeztünk Vyhnébe, ahol a Hotel Sitno Aqua & Relax részlegén, illetve a bárban pihenhettük ki a nap fáradalmait. Itt remek alkalom nyílt a közös beszélgetésekre, storizgatásokra és persze a csapat további összekovácsolására.

Másnap a korán ébredők közös reggeli tornával kezdhették a napot. A később kelőkkel a szállodai reggelinél, majd legkésőbb a busz indulásánál már biztosan lehetett találkozni. A szombati napot körmöcbányai városnézéssel folytattuk. A csapat egyik fele a belvárost fedezte fel, a másik fele pedig a templomtoronyba vezető szűk lépcsőket megmászva csodálhatta meg felülről az egykori Magyar Királyság egyik leggazdagabb bányavárosát.

A programunkba belefért Korytnica-kúpele is, amelyet gyakran csak „szellemvárosként” emlegetnek. Különös érzés volt végigsétálni a hajdani fürdőváros maradványai között, ahol a múlt egy része szinte érintetlenül maradt meg. Elhagyott szállodák, betört ablakok és benőtt sétányok között ma is folyik a kristálytiszta ásványvíz. A kissé pezsgő, magas vastartalmú vizet természetesen mi is megkóstoltuk, és voltak, akik a kulacsukat is megtöltötték vele.

A misztikusabb állomást elhagyva, és már igencsak korgó hassal megérkeztünk Donovaly sörfőzdéjébe, ahol igazán hangulatos miliőben fogyaszthattuk el az ebédünket. Az étel mellé természetesen a teli söröskorsókkal történő koccintások sem maradhattak el. Az ebédet némileg lemozogva bejártuk Donovaly utcáit is, ahonnan impozáns kilátás nyílt a sípályákat ezúttal birtokba vevő terepkerékpárosokra.

Utunkat ezután a hegyek között megbúvó egykori rézbányászfaluban, Úrvölgyön folytattuk. Egy rövid bányászalagút megnézése után a csoport egyik fele a helyi vendéglátóhelynél pihent meg, a másik fele pedig megmászta a község fölé emelkedő, mesterségesen kialakított hegyet.

A közel 2 km-es gyalogtúra során a hegytetőről impozáns kilátás nyílt a környező hegységekre és Úrvölgyre. A lefelé vezető ösvények, valamint a hegyoldalba épült házak falai között futó szűk utak igazán különlegessé tették az élményt.

Késő délutánra visszaértünk a szállodába, ahol ismét a wellnessmedencéké és a közös beszélgetéseké lett a főszerep.

A harmadik nap reggelén ismét egy kis tornával indult a nap a korán ébredők számára, majd a reggeli elfogyasztása után elindultunk vissza Győrbe. A programokkal és élményekkel teli napok olyan gyorsan teltek, mintha nem is egy teljes hétvégét töltöttünk volna együtt.

Három nap után élményekkel, közös történetekkel és talán egy kicsit még jobban összekovácsolódva tértünk vissza a hétköznapokba, hogy hétfőtől ismét együtt húzzunk bele.

A csapat aktivitását és a közösen átélt pillanatokat a Facebook-oldalra feltöltött képek is remekül visszaadják. Ha kíváncsi vagy, milyen volt a hétvégénk, látogass el a Visimpex-Hungary Facebook-oldalára, vagy pillants bele kollégáink élménybeszámolóiba a #visimpexkirandulas hashtag alatt!

https://www.facebook.com/visimpexhungary

https://www.facebook.com/hashtag/visimpexkirandulas